Sokan nem értenek bennünket. Ezek a gyerekek nem normálisak, vagy csak a szüleik erőltetik rájuk az edzéseket. Nem, ez nem így van. Sportolóként más szemmel látjuk a világot, mint a mai fiatalok. A hétvégéket nem bulizással, hanem edzéssel töltjük, a délutánjainkat pedig nem a
számítógép előtt gubbasztva, hanem a sportpályán. Azt gondolják kimaradunk sok jó dologból az edzések miatt? Lehet. De azok, akik nem sportolnak, sokkal többet veszítenek, mint mi. Megtanuljuk hogyan kell egyetlen egy dologra összpontosítani, a nehéz helyzetekben hideg fejjel gondolkodni, és a pofonok után felállni és továbbfolytatni. Megízleljük a siker ízét és összebarátkozunk az ellenfeleinkkel, majd életre szóló barátságot kötünk velük. A sport által jobb emberekké válunk. Nem állunk ki az első fájdalmas mozdulat után, hanem továbbmegyünk, mert meg akarjuk csinálni. Bennünk van a csak azért is. Szeretnénk látni, hogy a munkának van eredménye. Hallani a szüleinket, barátainkat szurkolni a pályán és kezet rázni az edzőnkkel egy verseny után. Mi képesek vagyunk beleadni minden erőnket, sőt még annál is többet. Mi nem átlagos tizenévesek vagyunk... Mi sportolók vagyunk.
Gyuricza Petra gondolatai 2014-ből